1. Blurb videó (rövid videós bemutatkozó)
2. Hogyan kommunikáljunk?
Összefoglaló infografika a videó alapján
3. Reklámelmélet és gyakorlat
A jó reklám lényege, hogy eladja a terméket, márkát. „A legjobb reklámtesztelő gép a pénztárgép .
Mindig jobb, ha csak néhányan olvassák el a reklámunkat, és megveszik a ter-mékünket, mintha sokan olvasnák el, de utána senki nem lépne semmit.”
(Walter Weir Más megközelítés szerint a „reklám nagyon ritkán ad el bármit is. (...) Legfeljebb felkeltheti bizonyos emberek érdeklődését annyira, hogy azok egyáltalán foglalkozzanak az adott dologgal.” (Jon Steel stratégiai tervező)
Az „eladás” ebben az értelemben és az angol „advertising” összességében annyit jelent hogy „valaki gondolatát vagy figyelmét valami felé fordítani."
„Amit tenned kell, hogy a leggazdaságosabb és legkreatívabb módon magadra irányítsd az emberek figyelmét és eladj nekik." ( Bill Bernbach, a DDB alapítója, a híres Volkswagen Bogár kampány megalkotója)
A reklámkészítésnél az empátia nélkülözhetetlen, vagyis hogy „beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe, és megpróbálunk az ő fejével gondolkodni és a dolgokat az ő szempontjából nézni” (Pease – Dunn, 2001).
A fogyasztó fő kérdése az ún. „MAJNE” azaz „Mi a jó nekem ebben?” (Pease és Dunn, 2001). Erre kell a reklámnak válaszolnia!
A szakmában lényegében ugyanezt hívják némileg bonyolultabban „fogyasztó insight”-nak, ami az emberi viselkedésből indul ki. Ennek értelmében például nem az a lényeg, hogy mit tehet a mosószer a háziasszonynak, hanem hogy mit tehetnek együtt. Ha arra koncepciónk jól ráérez, arra azt mondják: „That’s insightful”
„A finomság abban rejlik, hogyan hozható összhangba a termék a fogyasztó agyában már meglévő tudással. Erre megy ki az egész. Ne próbáld megváltoztatni a vevőt. A terméket kell olyan-ná tenned, hogy könnyen illeszkedjen tapasztalataihoz. Ez nem a vásárló szokásainak manipulációja, ez a termék manipulálása, azaz hozzáidomul a rég megrögzült szokásainkhoz.” (Robinson 2001.)
A terméknek (és annak reklámjának) illeszkednie kell a célcsoporthoz, a fogyasztó élethelyzetéhez.
A jó reklámosok azért mindig is tudták ezt. C.W. Frerk közel nyolcvan éve, 1930-ban született reklámpszichológia tanulmánya a következő tanácsokat adta
- Ne zongorát adj el, hanem otthoni hangulatot és meghitt estéket.
- Ne ruhát adj el, hanem jó megjelenést és fellépést.
- Ne cipőt adj el, hanem kényelmes járást és a kellemes járás örömét.
- Ne autót adj el, hanem utazást, kéjutakat s szép vidékeket.
- Ne életbiztosítást adj el, hanem a biztonság érzését a családban.
- Ne gyümölcsöt adj el, hanem egészséget, orvosság nélküli életet.
- Ne könyveket adj el, hanem a nagy tudás örömét és előnyeit.
- Ne színházjegyet, hanem élvezetet, kalandokat, romantikus benyomásokat.
- Ne reklámot, hanem utat a nagyobb forgalomhoz és keresethez.
- Ne dolgokat adj el, hanem ideálokat, érzéseket, önmegbecsülést, bizalmat, boldogságot
A legtöbb ember ugyanis emocionális, legfeljebb (vásárlási) döntései után racionális magyarázatot keres.
A racionális érvek a reklámban ma már csak arra valók, hogy igazolják az emocionális döntések helyességét.” (Marc Gobé)
Az egyik leghíresebb érzelmekre építő reklám az Evian ásványvízé volt. Ebben az Evianos üveg arra panaszkodott, hogy úgy látszik, a franciák elfordultak, már nem szeretik. Nyomatékul a koro-nadugó alól egy legördülő „könnycsepp” jelezte, hogy mennyire fáj ez neki. A hatás hihetetlen volt. Másnap a franciák felvásárolták a teljes készletet, amit a boltokban találtak. Racionális döntés? Nem. Érzelmi? Igen!
A híres AIDA modell-ben is külön betűt kapott az érzelem: a D a desire, vagyis a vágy.
Az AIDA modell ősét még 1898-ban fogal-mazta meg E. St. Elmo Lewis üzletember. E szerint a jó reklámnál a sorrend a következő:
1) Attract Attention (vond magadra a fi gyelmet)
2) Maintain Interest (tartsd fent az érdeklődést)
3) Create Desire (kelts vágyat)
4) Get Action (válts ki cselekvést
A legismertebb talán a „Lovemarks – Jövő a márkák után” (2004 és 2006), ahol a szeretetmárka fogalmát vezeti be a szerző Kevin Roberts.
Rosser Reaves a unique selling proposition (USP) koncepciója szerint minden reklámban kell lennie egy olyan egyedi értékesítési előnynek, amit a versenytársak nem tudnak ajánlani, és ennek az előnynek elég erősnek kell lennie, hogy új vevőket hozzon. Sokáig ezt magától a terméktől várták, vagy ahogy a híres mondás szól: „egy tehetséggel megál-dott terméknek nagyobb a hatalma, mint egy tehetséggel megáldott tollnak.”
Leo Burnett is azt emelte ki, hogy meg kell találni a drámát a termékben – legyen az bár, hogy miért gyártja a gyártó, de még fontosabb, hogy miért veszi a vevő (Higgins 2003).
Dráma például az, hogy a pizza olyannyira sajtos, hogy a sajt odaragad a doboz és a pizza közé. Vagy hogy a Heinz ketchup nem a legparadicsomosabb, hanem a leglassabb. A „slowest ketchup in the West” koncepció kiemeli a ketchup sűrűségét, ezáltal minőségét, viszont sokkal hihetőbben.
Ma már mindennek kapcsán többen kijelentik, hogy nem is a termék rejti az egyedi értékesítési előnyt, hanem maga a reklám hozza létre azt. Jon Steel, az „Igazság, hazugság, reklám” szerzője azt írja: „Mivel kategórián belül a termékek között ma már elenyésző a különbség, a reklámnak kell megteremtenie azt, stratégiai vagy kivitelezési vonalon.”
„A terméket kell érdekessé tenni, nem a reklámot”, Azonban nem jelenti azt, hogy egy 30 másodperces reklámfilmben végig a terméket kell mutatni (sőt, hogy egyáltalán kell mutatni), vagy hogy a sajtóhirdetésünk nem más, mint egy hatalmas termékfotó.
Ha a figyelemfelhívás, a felcsigázás a célunk első körben még a reklámozó sem feltétlenül derül ki.
„A terméket kell érdekessé tenni, nem a reklámot”, Azonban nem jelenti azt, hogy egy 30 másodperces reklámfilmben végig a terméket kell mutatni (sőt, hogy egyáltalán kell mutatni), vagy hogy a sajtóhirdetésünk nem más, mint egy hatalmas termékfotó.
Ha a figyelemfelhívás, a felcsigázás a célunk első körben még a reklámozó sem feltétlenül derül ki.
A jó reklám hírértékű, meg kell tanulnia újságíróként, riporterként, lapszer-kesztőként gondolkodnia. El kell sajátítania, mi lehet hír az emberek számára, és hogyan lehet azt csomagolni – beleértve a szöveget, a tördelést, a kiemelést, a bekezdéseke.
A reklám az újságok, tévék, rádiók, internet híreivel, cikkeivel, műsoraival versenyez.
A jó reklám szórakoztató és kreatív. A hirdetés üzenete blickfangos, szellemes, szórakoztató formába van „becsomagolva”, akkor legalább nem vált ki dühöt. Sőt, az igazán jó ötlet a zavaró hatást felülírva még szimpátiát is szülhet.” – mutat rá Sas István.
A kreativitás a reklám generálta eladás veleje.” – mutat rá Michael Newman.
„A reklám márkaszinten működik, kommunikációs világot, személyiséget épít, mondja Kszás György és hozzáteszi és hozzáteszi, kreativitás nélkül a reklám olyan, mint a koffeinmentes kávé. A nikontinmentes cigaretta, az alkoholmentes sör és a magtalanított férfi . Mindegyikből azt veszik ki, amiért eredetileg feltalálták.”
Ogilvy „A Nagy Ötlet”-ről „Ogilvy a reklámról” című könyvében ezt írja:
1) Elakadt a lélegzetem, amikor először megláttam?
2) Irigykedtem, hogy nem nekem jutott eszembe?
3) Teljesen új?
4) Tökéletesen beleillik az adott stratégiába?
5) Használható 30 éven át?
Ogilvy kiemeli, hogy attól lesz valami az, hogy képes megragadni a fogyasztó figyelmét, és rá tudja venni a vásárlásra.
A Th e Economist üzleti lap kampánya, az Absolut Vodka kiemelkedő példa.
Először is adódik a vodkásüveggel való képi- és szókapcsolatok játéka (abszolút szépség, bátorság, egyensúly, varázslat, stb.) Másrészt a vodkásüveg formájának megtalálása, felismerése tárgyakban, természeti formákban, épületekben, városok részleteiben.
De előkerültek politikai, társadalmi, szociális témák is. És egy idő után a művészek is bekapcsolódtak, mint Andy Warhol. A TBWA reklámügynökség kampánya pedig hatott: 1980-ban még csak 12 ezer üveggel adtak el az USA-ban Absolutból, addig tíz évre rá 29 millióval, a milleniumra pedig 58 millióval.
A jó reklám bevonja a fogyasztót valamilyen formában.
Már Howard Gossage a hatvanas évek ismert reklámszakembere, „San Fransisco Socrates-e” azon a véleményen volt: „Kérdezd meg az ügyfeledet, mi a legnagyobb gondja, azután írj egy hirdetést, amiben megkéred az olvasókat, hogy segítsenek a problémát megoldani.”
„Ma-gyarázd el nekik, és el fogják felejteni. Mutasd meg nekik, és emlékezni fognak rá. Vond be őket, és megértik.” Jó példa erre a Nike szlogenje, a „Just Do It”. Bevonja a fogyasztót, arra kényszeríti, hogy csak csinálja, hogy felvegye a futócipőt, ne keressen kifogást.
A jó reklám egyszerű! Az egyszerűség persze nemcsak a hosszúságra, hanem az érthetőségre is vonatkozik. A Reklámnak minél egyszerűbbnek és érthetőbbnek kell lennie.
David Ogilvy, a világ talán leghíresebb reklámszövegírója volt, nem gondolta magát jó írónak. De úgy vélte, hogy ő a legjobb szerkesztő.
Az ő nevéhez fűződik a CSEL-es hirdetés is: „Csak Egyszerű Legyen!
„A hatékony reklám szükségszerűen megosztja az embereket. A hirdetésnek érzelmi reakciót kell kiváltania, hogy az emberek észrevegyék és elgondolkodjanak rajta. A reakció előjele egyénenként változhat. Szerintem sokkal előnyösebb, ha egyesek imádják a kampányt, míg mások utálják.”
Az átlagos reklámmal az a baj még, hogy sokszor kell leadni, hogy észrevegyék. Pedig már Howard Gossage is megmondta, hogy elég egyszer leadni egy reklámot, ha jó.
Az átlagos reklámmal az a baj még, hogy sokszor kell leadni, hogy észrevegyék. Pedig már Howard Gossage is megmondta, hogy elég egyszer leadni egy reklámot, ha jó.
Sajnos a magyar reklám vagy idióta szóvicceket gyárt tartalom nélkül, vagy pedig száraz, szigorú információzuhataggal taglózza le a fogyasztót, még a magyarázat magya-rázatát is jól megmagyarázva a szövegben.” – írja Kaszás György
A magyar sörreklámok kliséket használnak ezáltal is átlagossá válnak. " A sör az sör " :)
Felhasznált Irodalom:
Papp-Váry Árpád Ferenc: Mitől jó egy reklám?
Reklám videók összehasonlító értékelése
Hihetetlen, de az egyik igaz!
Adj értelmet a korlátlanságnak!
A videó értékelője: Kátai István
|
Szempont |
Az első videó: Hihetetlen, de az egyik igaz!
|
A második videó: Adj értelmet a korlátlanságnak |
|
Színek, formák |
- egészség, újjászületés, gazdagság, megbízhatóság - szórakoztató, humoros, szellemes meseszövés
|
- figyelmeztetés, sürgetés, ösztönzés - edukációs tartalom - montázs
|
|
Szöveg, kommunikációs stílus |
- kétnyelvű - narráció, felirat - záróeleme a szlogen, összefoglalja a márkaüzenetet - egyszerű mindenki számára, könnyen érthető |
- narráció, nevelő, motiváló szándék (jövőorientált) - pozitív, racionális befolyásolás |
|
Felidézett érzelmek, képzetek, hangulatok |
- játékosság, szívet melengető elemek, - szeretet, boldogság, szabadság érzése - zene, szöveg, kép összhangja jó
|
- kapcsolatok fontossága - egymásra figyelés - törekedjünk segítségre, mások megértésére - hangeffektusok, szöveg, zene váltakozása magával ragad
|
|
Üzenet jellege, lényege |
- speciális, meghatározott szituációra, érzelmi és értelmi hatásokra épül - a termék kiválósága és egyedisége |
- tájékoztató - tudatosságra ösztönöz - függőség elutasítása - virtuális dicséretek helyén kezelése, kerülése - kérdőjelezzük meg a híreket megosztás előtt |
4. A kihallgatás tudománya
Forrás: https://ng.hu/
Cikkek: https://ng.hu/kultura/2009/04/02/a_kihallgatas_tudomanya_hazugsagvizsgalat/
https://ng.hu/tudomany/2004/12/01/meg_biztosabb_modszer_a_hazugsag_leleplezesere/
https://ng.hu/kultura/2009/04/03/a_kihallgatas_tudomanya_2_resz_kihallgatasi_technikak/
5. Terápiás kommunikáció
Művészetterápia, táncterápia, zeneterápia
Művészeti terápia alatt a művészi alkotótevékenység gyógyító célú alkalmazását értjük egy terápiás kapcsolat keretei között. A művészeti terápiákat médium szerint osztjuk fel képzőművészet,-, zene-, mozgás-, dráma- és biblioterápiára.
Mire jó a művészetterápia?
*A művészetterápia során pszichés gyógyulástörténik.
*Áthidalja a tudattalan belső érzések és az elkészült alkotás közötti szakadékot.
*Felszínre hozza a személyes szimbólumokat.
*Segíti a kifejezés, a kommunikáció és a megértés alapvető funkcióit.
*A szó-határokat cselekvés-lehetőségekké alakítja át.
*Fejleszti és növeli a szellemi képességeket, a kézügyességet, a kreativitást.
*Támogatást nyújt az én-funkcióknak, melyek fontosak az érzések, indulatok, konfliktusok uralásához.
*Az indulatok feldolgozása alkotásokkal történik, így elősegíti a feloldódást, ellazulást
*Örömszerzést, sikerélményt biztosít.
*Verbális kommunikáció mellett/helyett a nonverbális értelmezések könnyítik az önkifejezést.
*Kompenzálja a hátrányokból adódó csökkentértékűség érzését.
Mi várható?
Csökken azagresszív magatartás és a konfliktusok száma.
A pozitív hozzáállás a problémák megoldásánál is tapasztalható, emellett érezhető a tolerancia, az egymás elfogadásának képessége.
A művészeti nevelés eszközeivel nő a környezetükkel és egymással szembeni érzékenységük is.
Diagnosztizált (magatartás zavar, figyelem zavar, elektív mutizmus, fogyatékosság, stb.) tüneteknél kiegészítő terápiaként javasolható a képzőművészet-terápia.
A hátrányokkal élő, de több oldalról megtámogatott gyermek nagyobb önbizalommal, valamint megszerzett önépítő-és védő technikákkal indulhat az életben.
A foglalkozások bátorító és feloldó jellegéből adódik, hogy a gyermeknek lehetősége van/lesz megtanulni:
*Kontrollálni indulataikat
*Figyelmét fókuszálni és megtartani
*Egy munkafolyamatot végigvinni
*Impulzivitást elfogadható módon kiélni*
Alkalmazni az alapvető csoportszabályokat
*Érdekeit, véleményét képviselni*
Az életvezetéshez is szükséges és nélkülözhetetlen döntési folyamatokat végigvezetni
*Hátrányaiból adódó csökkentmértékűségi érzést kezelni
*Szorongásait, félelmeit elengedni
Képzőművészet-terápia
Az aktív képzőművészet terápia keretében a képzőművészet legkülönfélébb technikái alkalmazhatók terápiás kifejezésként, (rajzolás, festés, ragasztás, kalligráfia, montázs, kollázs, agyag- vagy gyurmaformázás, fafaragás, a természet tárgyaiból vagy bőr- és textilhulladékokból készülő alkotás), akár önkifejezés formájában, akár a terapeuta által adott felhívó jellegű témaválasztás (önarckép, betegségem, élet-út, amitől a legjobban félek, stb.).
A művészet terápiás hatását az a kézenfekvő felismerés jelenti, hogy minden alkotás, amit az ember létrehoz, valami „bennünk levő”kifejeződése. Mivel a képalkotás nagy szerepet játszik a korai személyiség alakulásában, ezért gyakran későbbi, esetleg traumatizált alapélmények, fantáziák, álmok is csak a közvetlen képi kifejezéssel jeleníthetők meg.
A képzőművészeti terápia célja minden esetben valamilyen konkrét, belső pszichés élmény egyedi megjelenítése – saját vagy kész alkotáshoz kapcsolódóan -, amelyben a páciens érzése ill. gondolatai kifejezésre juthatnak, közvetlenül vagy áttételesen megnyilvánulnak.
A mural painting (közösségi falfestés) egy komplex közösségfejlesztő módszer, melyet a Murál Morál Mező nicaraguai mintára 2007 óta alkalmaz Magyarországon elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok közösségeivel.
A módszer alapja a nagy felületen, nagy méretben való közös festés, melynek célja a résztvevők gátlásoktól való felszabadítása, kreativitásuk felélesztése és önkifejezési készségük fejlesztése színek és formák egyénre jellemző sajátos használatával, ami által önmagukat is jobban megismerhetik. ( Forrás: https://muralmoral.hu/)
A 20. század első felében a modern tánc kialakulása magában hordozta a táncterápia jövendő megszületését is.
A modern táncirányzatok a balett szigorú, rigid formavilágával szemben az ember szabad, spontán és kreatív önkifejezésének igényét képviselték.
Az individualitáson túl az egyetemes emberi létezéssel járó érzések, küzdelmek, félelmek művészi kifejezésének igénye jelent meg. A táncos és a közönség közötti kapcsolat intenzívebbé, érzelmileg telítettebbé vált.
E modern mozgás- és táncirányzatokat művelő táncosok egész személyiségükkel táncoltak. Az önkifejezéshez hozzátartozott a kísérletező, improvizációra épülő műhelymunka. Az első táncterapeuták mind modern táncosok, előadóművészek voltak (Levy 1992, Trautmann-Voigt 2003).
A táncterápia fejlődésében nagy lépés volt, hogy 1966-ban, Amerikában létrejött az első szakmai egyesület, amely meghatározta a táncterápia lényegét.
Az Amerikai Táncterápiás Egyesület (American Dance Therapy Association, ADTA) definíciója szerint “a mozgás és tánc pszichoterápiás alkalmazása az egyén érzelmi, kognitív és testi integrációját segíti” (Levy 1992. 15. o.).
Az egyesület az elméletében-gyakorlatában helytálló táncterápiás metódus kialakítását tûzte ki célul. A táncterápia úttörői módszerükbe folyamatosan beépítették az adott korban megszülető pszichológiai elméleteket. Így jöttek létre a különböző pszichoanalitikus és humanisztikus pszichológiai iskolákra épülő táncterápiás irányzatok.
Isadora Duncan ír táncosnõ (1878-1927) a régi görög színház eszközeihez, forma- és érzésvilágához visszatérve új táncnyelvet, “szótárt” keresett. Mezítláb táncolt, és a természetes, alapvető emberi érzéseket kifejezõ mozdulatokat kutatta. Személye nagy hatással volt a modern táncterápiás iskolák fejlődésére. (Levy 1992, Press 2002).
Mary Wigman (1886-1973) munkáját az erős, direkt táncstílus, a tiszta érzések kifejezése és a közönséggel való kommunikáció jellemezte (Press 2002).
Wigman improvizatív technikája, és tanítványaival végzett munkája a 20-as években a táncterápia korai formájának tekinthető (Levy 1992).
Dienes Valéria (1879-1979) a 20-as évek modern magyar mozdulatmûvészetének egyik megteremtõje volt. Erõsen hatott rá Bergson filozófiája és Raymond Duncan ókori görög mozdulatvilágot életre keltõ mozgásrendszere.
Kidolgozta orkesztikának nevezett saját komplex rendszerét. Matematikai és filozófiai tudását integrálva geometrikus testmodellt épített fel. Tisztában volt mozgásmûvészete terápiás hatásával.
Az akkori Mozdulatkultúra Egyesület és az Orkesztikai Társaság alapítója. A 40-es évek végétõl mozdulatmûvészetét tiltották, ami “mûvészi torna” név mögé rejtõzve élt tovább.
A 80-as évektõl módszerét tanítványai, követõi továbbfejlesztették, ma is alkalmazzák. (Lenkei 1993).
Dienes Valéria író, táncpedagógus, filozófus, az első magyar női egyetemi tanárFranciska Boas a ’40-es években kezdett kreatív táncot tanítani gyermekeknek a Bellevue Pszichiátriai Kórházban, New Yorkban. Gyermekekkel való munkájában Schilder testképzet (body image) koncepcióját alkalmazta.
Schilder definíciója szerint a testképzet nem más, mint a testnek az elmében, szenzoros érzékelések által keletkezett képe.
Franciska Boas a gyermekpszichiátriában és saját táncstúdiójában végzett munkája során a pszichoanalízisében szerzett tapasztalatait és a különböző pszichoanalitikus koncepciókat ötvözte a tánccal.
(Levy 1992). Boas a gyermekpszichiátriai osztályon gyakran tapasztalta, hogy a gyerekek testképe torzult. Ennek megváltoztatása céljából imaginációt alkalmazott. Boas négy alapvető koncepcióval járult hozzá a korai tánc- és mozgásterápiás elméletekhez. Ezek a következők:
- a pszichomotoros szabad asszociáció fogalma,
- a mozgás által előidézett fantáziaanyag pszichoanalitikus értelmezése,
- az egészséges testképzet helyreállítása mozgásban megtapasztalt új élmények sorozatán keresztül,
- annak felismerése, hogy mozgással is lehet érzelmeket elhárítani.
Franziska Boas
Elaine Siegel a ’60-as években kezdte táncterápiás pályáját. A táncterápiát teljes mértékben pszichoanalitikus kontextusba helyezte, integrálva az elméleti és metodikai szempontokat.
Az áttételt tekintette a legfontosabb eszköznek ebben a növekedési folyamatban. Siegel szerint a mozgásterápia a pozitív áttételen keresztül segíti a páciens fixációs pontig történő regresszióját, ezután lehet átdolgozni korábbi konfliktusait.
Kiemeli a táncterápiában a mozgás-improvizáció, és a pszichoanalitikus kezelésben a verbális szabad asszociáció közötti hasonlóságot, megjegyezve, hogy mindkét módszer a tudattalan érzések és gondolatok feltárását célozza.
Nemcsak a személyiség tudattalan aspektusaira figyelt, hanem ugyanúgy foglalkoztatta az egyén énfunkcióinak fejlődése és megőrzése is (Siegel 1984, Levy 1992).
Irodalom:
- Baal, G.: Színházterápia drogosokkal: az anyagostól a kõszínházig. Addictologia Hungarica 1: 115-124, 2002.
- Bálint M.: Elsõdleges szeretet és pszichoanalitikus technika I-II. Budapest, Animula 1999.
- Bálint M.: Az õstörés. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
- Brook, P.: Az üres tér. Budapest, Európa Kiadó, 1999.
- Brook, P.: Idõfonalak. Budapest, Európa Kiadó, 1999.
- Chodorow, J.: Dance Therapy and Depth Psychology. Routledge, London, 1991.
- Ferenczi S.: Klinikai napló. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1996.
- Fletcher, D.: Body Experience Within the Therapeutic Process: A Psychodinamic Orientation. in: Bernstein (szerk.), Eight theoretical approaches in dance-movement therapy. Kendall/Hunt, Iowa, 131-155, 1979.
- Fónagy, P., Target, M.: A kötõdés és a reflektív funkció szerepe a szelf fejlõdésében. Thalassa 9:5-44, 1998.
- Gerevich, J.: Pszichoanalízis és természettudomány. (Referátum), Psychiatria Hungarica, 15:103-105, 2000.
- Gergely Gy., Watson, J.: A szülõi érzelemtükrözés szociális biofeedback modellje. Thalassa 9:56-106, 1998.
- Grotowski, J.: Színház és rituálé. Pozsony, Kalligram, 2000.
- Halász A.: Csecsemõmegfigyelés-csecsemõkutatás. Pszichoterápia, 7:420-428, 1998.
- Kállai J., Karádi K., Tényi T.: A térélmény kultúrtörténete és pszichopatológiája. Budapest, Tertia, 1998.
- Kállai J., Karádi K.: A térészlelés fejlõdése: ego- és allocentrikus téri referenciák. In: Racsmány M., Kéri Sz.(szerk.): Architektúra és patológia a megismerésben. Budapest, BIP 163-187, 2002.
- Kulcsár Zs.: Pszichoszomatika. Budapest, Tankönyvkiadó, 1993.
- Kulcsár Zs.: Korai személyiségfejlõdés és énfunkciók. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1996.
- Lenkei J. (szerk).: Mozdulatmûvészet. Budapest, Magvetõ Könyvkiadó, T-Twins Kiadó, 1993.
- Levy, F.: Dance/Movement Therapy: a Healing Art. American Alliance for Health, Physical Education, Recreation and Dance, Reston, 1992.
- Merényi M.: A tér jelentõsége a mozgásterápiában. Elõadás, MPT VIII. Vándorgyûlés, 2001.
- Merényi M.: Az alkotás folyamata és a tudatosodás találkozása a mozgásmûvészet-terápiában. Elõadás, MPT X. Vándorgyûlés, 2003.
- Nagy M.: “Kötéltánc” avagy az involváció és az absztinencia dinamikája a mozgás-táncterápiás csoportok vezetésében. Pszichoterápia, 10:35-42, 2001.
- Petõ K.: Az implicit kapcsolati tudás. Új szempontok a pszichoterápia hatásmechanizmusának megértéséhez. Psychiatria Hungarica, 18:217-225, 2003.
- Petõ K.: Az emlékezésrõl és a felejtésrõl. Psychiatria Hungarica, 16:173-182, 2001.
- Press, M. C.: The Dancing Self. Creativity, Modern Dance, Self Psychology and Transformative Education. Hampton Press, inc. Cresskill, New Jersey 2002.
- Sandler, J. Dare, C. Holder, A.: The Patient and the Analyst. The Basis of the Psychoanalytic Process. Allen U. London 1973.
- Siegel, E.: The mirror of our selves: Dance-Movement therapy and the psychoanalytical approach. Human Science Press, New York, 1984.
- Simon M., Tényi T., Trixler M.: Memóriafajták a pszichodinamikus megközelítés tükrében. Pszichoterápia, 10:332-341. 2001.
- Stern, D.: Une maniere de construire un nourrisson cliniquement pertinent. Rev. de Méd. Psychosomatique 37/38:15-38, 1994.
- Stern, D.: The Interpersonal World of the Infant. Books, New York, 1985.
- Tényi T., Herold R., Lénárd K.: A találkozás pillanata. Pszichoterápia, 9:117-123, 2000.
- Trautmann, S., Voigt : Tanztherapie, Zum aktuellen Diskussionsstand in Deutschland. Psychotherapeut 48:215-229, 2003.
- Vekerdy T.: A színészi hatás eszközei Zeami mester mûvei szerint. Ursa Minor Könyvek 1999.
- Welsh, D.J.: Martha Graham: The Other Side of Depression. American J. of Dance Therapy 13:117-130, 1991.
- Whitehouse, M. S.: C.G.Jung and dance Therapy: Two Major Pinciples. in: Bernstein (szerk.),
- Eight theoretical approaches in dance-movement therapy. Kendall/Hunt, Iowa, 51-71, 1979.
- Winnicott, D.: Játszás és valóság. Budapest, Animula, 1999. Online forrás: https://muralmoral.hu/
https://www.abcterapia.hu/csoportok/muveszetterapia
Zeneterápia
Félévvégi közös projekt: Terápiás kommunikáció
5. Karl Erik Rosengren: Kommunikáció
HASZNÁLAT- ÉS ÉLMÉNYKUTATÁS
Rosengren könyve világos és árnyalt bevezetést nyújt a kommunikáció tudományába, noha jól tudjuk, hogy egységes kommunikációtudományról nem lehet beszélni.
- milyen módokon használja az egyén a tömegkommunikációs médiumokat
- milyen élményeket eredményeznek ezek a médiumok
- az irányzatot a szubszantív elmélet, a formális modellek, és az empirikus adatok kölcsönhatása
- jellemziempirikus adatok gyűjtése:
informális fókuszcsoportos interjúk
felmérések kérdőívek
oratóriumi kísérletek
Az életmód-orientációjú tömegkommunikáció kutatás a huszadik századeleji klasszikus társadalomtudományban gyökerezik.
- életmódkutatás a médiahasználat összefüggésében
- az életmód kifejezést Alfred Adler a modern individuál – pszichológia megteremtője vezette be
- életmód-orientációjú tömegkommunikáció kutatás Thorstein Veblen, Georg Simmel és Max Weber nevéhez köthető
A szubszantív elmélet, a formális modellek, és az empirikus adatok összekapcsolása után leíró szintről az értelmező szintre lépett.
A kommunikációs helyzetek verbális elméleteken keresztül való megértése határozza meg a mai napig az irányzat működését, hajlamos figyelmen kívül hagyni a megbízhatóság, érvényesség, reprezentativitás általánosan elfogadott módszertani tesztjeit.
A közelövőben kommunikációkutatók egy vállalkozó szellemű csoportja az ún.kvalitatív befogadáselmélet szubsztantív elméleteiben található stratégiaiváltozókra fog összpontosítani.
Az empirikus és elméleti általánosítást célul kitűzve, fáradságos munkájuk a következőket fogja magában foglalni:
- a szubsztantív elméleteknek a releváns formális modellekhez való hozzárendelése;
- a változók lefordítása empirikusan mérhető mértékegységekre, melyek pontosan meghatározott körülmények között és pontosan meghatározott népességből vett reprezentatív mintán végzett kutatásokban alkalmazhatóak;
- az empirikus adatok elemzése a szubsztantív elméletek és a formális mo-dellek értelmezési keretein belül.
A kommunikáció formái és szintjei
Néhány alapvetés
A biológusok az állatok világát egy összetett tipológia szerint,a következő kategóriákból álló hierarchikus rendszerbe rendezik.
- törzs: például rovarok és gerincesek;
- osztály: gerinceseken belül például halak, madarak, emlősök;
- rend: az emlősökön belül például cetek, rágcsálók, főemlősök;
- család: a főemlősökön belül például emberszabásúak (hominidák) és majmok;
- nem: a hominidákon belül például emberek (homo) és emberszabású majmok;
- faj: az embereken belül például a homo neanderthalensisés a homosapiens
Mai ismereteink szerint az emberi nem (homo)körülbelül kétmillió éves törénetre tekint vissza.
Az evolúciós folyamat azonban már mintegy kétmillió évvel korábban elkezdődött, amikor is a hominidák egy mára kihalt csoportja felegyenesedett, és végleg a hátsó lábára állt, hogymellső mancsát a járáson kívül más feladatokra is használni tudja.
Körülbelül ugyanez idő tájt az agy is jelentékeny növekedésnek indult, 400 cm3-estérfogata háromszorosára-négyszeresére nőtt, s ezzel energiaigénye is megnövekedett.
Ezzel párhuzamosan szájpadlásunk és nyelvünk is fokozatosan felvette mai alakját. Emellett megtanultuk a természetben található dolgokat eszközként használni, jóval később pedig eszközöket készíteni.
Az Australopithecus rekonstrukciójaForrás: Origo
Ezzel párhuzamosan szájpadlásunk és nyelvünk is fokozatosan felvette mai alakját. Emellett megtanultuk a természetben található dolgokat eszközként használni, jóval később pedig eszközöket készíteni.
A nyelv megjelenésével váltunk igazán emberré. Négy–öt millió évvel az első emberszabásúak és megközelítőleg kétmillió évvel a homo megjelenése után lépett színre a homo sapiens.
Jelek, szimptómák és szímbólumok
A homo sapiensszel egy igencsak különös állatfaj jelent meg a földön,melynek kommunikációs lehetőségeit egy alapvető újítás jellemzi: egy spe-ciális jelfajta, a szimbólumlétrehozására és használatára való képesség.
Mindenféle kommunikáció jelek útján valósul meg: a jel egy olyan jelenség, amely egy önmagától különböző jelenséget jelöl. A jelek tudományát szemiotikának hívjuk. (amerikai filozófus Charles S. Peirce 1839–1914)
A szemiotika alapvető jellemzői : jel és jelölt (amit a jel jelöl) közötti viszony.
- Azt a jelet amelyik hasonlít arra, amit jelöl, ikonnak hívjuk.
- Ami közvetve vagy közvetlenül szoros kapcsolatban van egy másik jelenséggel, gyakran szimptómának nevezik.
- a jel nem pusztán szorosan kapcsolódik ahhoz, amit jelöl, hanem a jelölt maga okozza a jel létrejöttét, indexről vagy jelzésről (szignál) beszélünk. A jelzések felszólításként is funkcionálnak.
Az ikonok, a szimptómák, az indexek és a jelzések esetében a jel és amit a jel jelöl szoros
– hasonlósági vagy oksági – viszonyban vannak egymással.
Amikor azonban a jel és a jelölt közötti kapcsolat többé-kevésbé önkényes (azaz egy többé-kevésbé elfogadott konvención alapul) – abban az esetben a jelet szimbólumnak hívjuk.
Általánosan elfogadott álláspont szerint csak az emberek rendelkeznek szimbólumok alkotására képes aggyal.
Az állatok szimbólumrendszere zárt. A fenyegetés észlelése a félelem vagy a figyelmeztetés jelzését váltja ki.
KÓDOK ÉS NYELVEK
A jelek – elsősorban a szimbólumok – gyakran kódnak vagy nyelvnek nevezett rendszerekbe szerveződnek
A kódok vagy nyelvek segítségével a valóság ábrázolható, megérthető, értékelhető, magyarázható – és olykor még meg is változtatható.
A nyelv az ember legfontosabb kommunikációs eszköze – a kognitív, az affektív és a konatív (cselekvésorientált) információ átadásának lenyűgöző instrumentuma.
Az információ - az informatika foglalkozik vele.
Az „információt” egyszerűen „ismeretként” definiáljuk. Amikor információról beszélünk, gyakran „új ismereteket” értünk a kifejezés alatt.
Az emberi nyelv mindig tanult, és alapvetően valamely konkrét nyelvtan által szabályozott konvencionális szimbólumokra épül.
A szavaknak egy kis csoportja, az ún. hangutánzó szavak.
Az emberi nyelvek egyedülálló sajátossága a nyelv kettős tagolása:
- a hangok (fonémák, azaz nyelvészeti értelemben releváns hangok)
- morfémák (jelentéssel bíró minimális egységek) szintjén. A szavak fonémák konvencionális összekapcsolásával létrejött konvencionális morfémákból
Minden emberi nyelvet szabályok bonyolult rendszere irányít és rendelkezik a következőkkel:
- fonológia (a kiejtésre vonatkozó szabályok rendszere: hasonulás stb.);
- szintaxis (a nyelvi jelek összekapcsolásának szabályrendszere);
- szemantika (a nyelvi jelek és a valóság összekapcsolásának szabályrendszere)
- pragmatika (a nyelvi jelek és a kommunikáló felek cselekedetei összefüggéseinek szabályrendszere).
Az emberi, illetve az állati és/vagy növényi kommunikáció közti különbség tárgyalásában a kulcsszó valószínűleg a jelentés.
Az emberi kommunikáció értelemteli, tele van jelentéssel.
6. Forgó Sándor: A kommunikáció természete
Az értelmezett ismeret az információ, mely az adatokon végrehajtott gondolati művele- tek eredményeként jön létre.
Tehát az információ nem az ismeret, hanem a gondolkodási művelet eredménye.
Az információ valamilyen esemény révén jön létre.
Az információn olyan közlést értünk, mely segít- ségével valamely eseményváltozás, történés bekövetkezéséről tudomást szerzünk, és ez megszünteti a bizonytalanságot. Az információ szám szerint mérhető: egysége az informá- ciómennyiség, az 1 bit. Egy bit információt hordoz egy olyan esemény, amelyik 50%-os valószínűséggel következik be.
Az információelmélet az információ mérésével, kódolásával, dekódolásával foglalko- zik a hírt tartalmának jellegétől és jelentésétől elvonatkoztat- va kizárólag mennyiségi szempontból vizsgálja.
Az információelmélet kifejezés eredetileg az elektronikus távközlési berendezések fej- lődésével kapcsolatban alakult ki.
A kommunikáció információelméleti megközelítésben információátadás mindenféle rendszerben; az ember által alkotott technikai és a társadalmi szféra rendszerében.
A kommunikációs jelenség ismérvei
A műszaki tudományok nagy mértékben segítették a kommunikációelmélet kialakulását, de kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, közvetlen kommunikáció bi- zonyult a legalkalmasabbnak, hiszen a kommunikációban a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt.
A LASWELLI formula szerint történhet a kommunikációs modellek lehetséges vizsgálata.
Laswell a tömegkommunikációs folyamat narratív modelljét alkotta meg. A modell lényegét 4 kérdésbe sűrítette: ki mit mond? Milyen csatornán? Kinek? Milyen hatással?
Laswell modellje Shannon és Weaver telekommunikációs modelljének verbális változata.
Felépítése lineáris. A kommunikációt a kommunikátor és a befogadó között zajló üzenetátadás folyamatának tekinti. Figyelmének középpontjában a kiváltandó hatás áll, és nem az üzenet szemantikus megformáltsága.
Hatáson a befogadóban kiváltott, megfigyelhető és mérhető változást érti, melyet a folyamatosan azonosítható elemei /kommunikátor, befogadó, üzenet, kód, csatorna/ idéznek elő. Ha ezen elemek egyikét megváltoztatjuk, akkor a hatás is változni fog. A tömegkommunikációs elemek többnyire ezen alapulnak.
Laswell modellje
- − KI = a közlő (kommunikátor), az a személy, akitől adott helyzetben a kommuniká- ció elindul
- − MIT = a közlés tartalma, értelme a hír vagy a közléstartalom, egyszerűbben: a tar- talom, üzenet
- − CSATORNA = a térben, időben elkülönülő adatok, jelek, információk, átvitelét valósítja meg
- − KINEK = aki a közlést kapja és felfogja, a befogadó
- − HATÉKONYSÁG = a vett üzenet mennyiben váltja ki a kívánt hatást
1974-ben Ray Hiebert, Donald Ungurait és Thoman Bohn egy új modellt állítottal elő, melynek középpontjában a kódoló forrás található. A külső körök egyike a befogadó közönség. Köztük számos, a tömegkommunikáció szempontjából fontos elem helyezkedik el.
- Kapuőr:
A tömegkommunikációban több száz ember vesz részt. Azt, aki megállíthat vagy megváltoztathat egy, a közönség felé tartó üzenetet, kapuőrnek hívják. A hírszerkesztők vagy az olvasószerkesztők is kapuőrök, akik az adott médium profiljának a legmegfelelőbb szövegeket válogatják ki publikálásra a több száz lehetséges közül.
- Regulátor:
A koncentrikus körök modellje több olyan tényező hatását ismeri el, melyek alakítják vagy újraformálják a tömegkommunikációs üzeneteket, mielőtt azok elérnék a közönséget. Ezeket hívjuk regulátoroknak.
- Szűrő /filter/:
Az üzenet dekódolásakor a befogadóra számos szűrő hat. Az üzenetek megfogalmazására használt kódot és a szimbólumokat információs filtereknek nevezzük. Megkülönböztetünk fizikai /pld.: fáradtság/ és pszichikai /pld.: vegetarianizmus/ filtereket is.
- Erősítés:
A modellben egy kifelé mutató nyíl jelzi, hogy a tömegmédia képes az üzenetek erősítésére. Ez szoros kapcsolatban áll a kapuőrzéssel. Az erősítés az a folyamat, melynek során a tömegkommunikáció bizonyos témáknak és személyeknek státuszt kölcsönöz azzal, hogy említést tesz róluk. A státuszadományozás pozitív és negatív hatású is lehet.
A koncentrikus körök modelljének legkülső köre az üzenet kiváltotta hatásokat foglalja magába.
1) Összetevők: a kommunikáció jelenségeinek közös összetevői vannak, melyek minden rendszerre érvényesek (közlő fél, befogadó, hír vagy közléstartalom, a közlés formai sajátossága vagy jelrendszere) a kód, a kód elemi egysége: a jel, a csatorna. Ezek egyben a kommunikációelmélet alapfogalmai.
2) A kommunikáció kontextusa: a közvetlen emberi kommunikáció társadalmi jellemzői közül kiemelhető a társadalmi jelleg, azaz mindig társadalmi szituációban történik, valamilyen adott viszonylatban történik (organizációs kapcsolatok, státuskülönbségek, szerepek). A társadalmi meghatározottság időbelisége tartós vagy időleges egyaránt lehet.
3) A kontextus aktuális jellemzőit - a kommunikációs szituáció a társadalmi meghatározottságon túl - a kommunikáló felek is alakítják. Az aktuális jellemző a kommunikáció helye és környezete, valamint a kommunikáció tere, azaz a személyes vagy nyilvános volta.
4) A kommunikációs tartalom változói: a közlés tárgya szerint szólhat a folyamatban résztvevőkről, a közlő és a címzett közötti viszonyról, vagy más, a közlésben résztvevőktől, vagy akár a közlési folyamattól, helyzettől független jelenségről egyaránt. A közlés tartalma céljához viszonyítva: hiányos, pontos, adekvát és redundáns; tartalmilag konkrét vagy elvont lehet. A tartalom a társadalmi normák függvényében különböző (nyilvános, személyes, bizalmas).
5) A kód változatai attól függhetnek, hogy milyen kommunikációs csatornát vesz igénybe a közlő, ill. hogy milyen a kód: verbális vagy nonverbális.
6) A közlő változói közül kiemelendő a közlemény kódolásának, megalkotásának képessége. Ehhez ép közlőszervekkel kell rendelkeznie. A kommunikátor képességei közé még sok mindent tartozik. Fontos szempontok:
- az emberismeret kérdéskörének kognitív megközelítésű felfogása
- pszichés meghatározottsága a kommunikáció idején
- a kommunikáció csatornáinak rugalmas vagy merev alkalmazási képessége
- a cél tudatosságának különböző foka
- A kommunikátor célja lehet stratégiai és taktikai (pl.: a kommunikációs partner felett állandó kontroll megteremtése, vagy az impressziókeltés-e a cél).
7) A vevő, befogadó jellemzői közül kiemelhetjük a dekódolás képességét, amely különböző mértékű lehet. Többnyire ugyanazok jellemzik, mint a kommunikátort, kivéve a célokat és a szándékokat. A kommunikációs cselekvések során a közlő és a befogadó szerep gyorsan cserélődik, így változóikat, jellemzőiket többnyire azonosnak vehetjük. A kommunikáció lefolyása szempontjából a befogadóban kialakult kép (a közlőről, szituációról) meghatározó jelentőségű.
8) A modell általánosságai: a jelek jelentéstartalmában és jelhasználati szabályaiban egyetértésnek kell lenni, a kommunikáció létrejöttéhez elengedhetetlen a közös kód. Az emberi kommunikációban a közös kód és használata az emberek szocializációs folyamatában tanulással jön létre.
A kódok - a tudatos és a tudattalan megnyilvánulások - elkülönítése kommunikációs cselekvéseink során nem mindig éles határ mentén történik. A nem verbális kommunikáció területein jelentkeznek az önkéntelen, a nem tudatos vagy az ún. ösztönös megnyilvánulások. Ezek az emberek biológiai meghatározottságával állnak szoros kapcsolatban (pl.: véráram, nyirokáram, izommozgás-koordináció stb.).
9) Szintek: A személyiség kommunikációs cselekvései és reakciói, tudatos és tudattalan megnyilvánulásai, és a kommunikáció szintjei (kognitív, affektív, viselkedésbeli) erősen kapcsolódnak egymáshoz:
Az értelmi vagy kognitív szint foglalja magába az ember mint gondolkodó lény összes megnyilvánulását, és az ezekkel kapcsolatos kommunikációs tevékenységeket (megértés, tanulás, tervezés, számolás, következtetés, rendszerezés stb.).
Az érzelmi szint a világ jelenségeihez fűződő kapcsolatunkat jellemzi és minősíti az érző személyiség szempontjából (öröm, bánat, szorongás, lelkesedés, aggodalom stb.). A pozitív és negatív érzelmek szükségleteinkhez kapcsolódva alakulnak ki, amennyiben a világ számunkra felfogható összes jelensége is a szükségleteken keresztül jut el hozzánk. Az érzelmek intenzitása ezért a szükséglet feszültségi fokától függ, amelyet az érzelmek impulzusának nevezünk.
A kommunikáció egyetemessége és kultúrafüggősége
A kommunikáció és az organizáció összefüggései 3 dologgal jellemezhetők:
- bemenet
- működés
- kimenet, produktum
Az egymáshoz nagyon közel álló fajok viselkedését (kommunikációs rendszerüket) tanulmányozva, majd összehasonlítva a zoológusok evolúciós lépéseket találtak az állatvilágban. A ritualizáció, a kihirdetés, a győzelem kihirdetése, eltolási, alávetési viselkedés megnyilvánulásait közösnek találták.
A nem verbális kommunikációs jelzések ősibbek, kevésbé tudatosak és kontrolláltak. Mint ismeretes, ebbe a körbe tartoznak a nyelv mellé rendelt jelek: a tekintet, a mimika, a mozgásos kommunikáció elemei, a tekintet, a gesztus a testtartás, a térközszabályozás, az emblémaként viselt ruha, hajszín, díszek, környezeti díszítőelemek és az interakció időviszonya, a kronémika.
A nem verbális jelek
Az örökölt, ontogenetikus jelek az emberekre jellemzőek, és a világ minden táján azonos jelentésük van. Ezek az alapérzelmek: öröm, harag, bánat, meglepetés, félelem, harag, undor, érdeklődés.
Az ösztönösen tanult (filogenetikus jelek) egy-egy nyelvi közösségre jellemzőek, jelentésük az adott kultúrától függ.
Az egyezményen alapuló (konvencionális) jelek tudatosan tanult, ismert eredetű és meghatározott céllal használt jelek pl. a siketnémák jelbeszéde, a vakok írása.
A nem verbális viselkedés eredetének vizsgálata
A nem verbális kommunikáció: az arckifejezések és a gesztusok vizsgála- tának eredményeit, BERECZKEI39 nyomán!
7–8 alapérzelmet különböztetnek meg: öröm, szomorúság, harag, félelem, meglepetés, undor, megvetés, szégyen.
Ekman és Friesen híres kísérlete a civilizációtól távol élő új-guineai törzs tagjai képesek voltak felismerni fényképekről - nyugati emberek mimikája alapján - az érzelmeket.
Ám a pápuák csak az alapérzelmeket tudták megkülönböztetni, a bonyolultabb, társas vagy „tiszta” érzelmeket – másodlagos vagy akár harmadlagos - nem.
„Arcmimikáról felismerhetetlen” - másodlagos, vagyis tanult - érzelmek például a szeretet, a szerelem vagy az olyan „tiszta” érzelmek, mint a hála vagy a hazafiság.
A hat alapérzelem
1. Alapérzelem – Öröm
A 6 alapérzelem közül az öröm tartozik a legpozitívabb érzelmek közé, hiszen mindig összekapcsoljuk a boldogsággal. Ez egy olyan válaszreakció a részünkről, amit egy probléma sikeres megoldása után, vagy egy negatív helyzet enyhítésekor érezhetünk. Egyes érzelmeknek túlélési funkciója van, de ez csak a belső állapotunkat tükrözi. Sokat segít az emberi kapcsolatainkban, ha megoszthatjuk az örömünket másokkal. Vannak emberek akik nem tudják kifejezni és átérezni az öröm pillanatait. Élvezzük az élet örömeit, hiszen a legnehezebb időkben is vannak apró örömforrások. Ha az öröm része a mindennapjainknak, mert engedélyt adunk a boldogságunkra, akkor ép lélekkel és egészséges testtel fogunk rendelkezni.
2. Alapérzelem – Szomorúság
A 6 alapérzelem közül a szomorúság, a leginkább negatív. Ez az érzelem a hangulatunkat kedvezőtlen irányba tereli, valamint a gondolkodásunk és a viselkedésünk aktivitását is nagymértékben lecsökkenti. A szomorúságnak az a célja, hogy bizonyos helyzetekben, vigyáz az erőtartalékainkra, mert ezzel takarít meg nekünk energiát, hogy könnyebben túljussunk a nehezén. Ez az érzelem egy önvédelmi szűrő, ami ilyenkor segít befelé fordulni és a bánatot kiváltó okon, könnyebben átlendülni. Fizikai tünetei a sírás, szorító érzés a mellkasban, lehangoltság, étvágytalanság. Ha ezt a szomorúságot nem tudjuk kifejezni, akkor a sok feszültség bennünk marad és fizikai tünetekben köszön vissza. Ezért ne szégyelljük a könnyeinket kimutatni, mert általuk stresszhormonokat engedünk útjára, így könnyebben megnyugszik a lelkünk.
3. Alapérzelem – Harag
A düh akkor jelentkezik, amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy valami miatt fusztrációt, vagy ellenszenvet érzünk. Ez egy kellemetlen érzelem és olyan feszült érzés kíséri, hogy cselekvésre késztet minket. Kétoldali érzés, de csak azért, mert a haragunk lehet jogos is, de sokszor nem megalapozott, tehát feleslegesen érezzük. A düh fizikai tünetei, a test feszült, sokszor az állkapocs is megfeszül, gyorsabb légzés, fejfájás. Ha visszaszorítjuk a haragunkat, például nem mondjuk el partnerünknek, hogy bántóan viselkedett, akkor a frusztrált állapot, szintén testi tünetekhez vezethet.
4. Alapérzelem – Félelem
Ez az érzés az embereknél és az állatoknál is, egy túlélési ösztön és automatikusan kialakul bennünk. Akkor aktiválódik, ha kockázatos helyzetbe kerülünk, ilyenkor a veszély elkerülésére, vagy menekülésre késztet minket. A félelem egy negatív, kedvezőtlen érzelem, mert egy feszült állapotot idéz elő és szinte mindenki fél az egészsége, biztonsága miatt. A félelem fizikai tünetei, fokozódik a szívműködés, megemelkedik a pulzus és a légzés szabálytalanná válik. Ez a érzelem, mindamellett, hogy kellemetlen, nagyon hasznos is, mert segít felismerni a veszélyhelyzeteket és túlélési magatartásokat indít el bennünk.
5. Alapérzelem – Meglepődés
Valami új, vagy váratlan helyzet váltja ki belőlünk. Ez az érzelem akkor jelenik meg, ha egy váratlan dolgot tapasztalunk és ez bizonytalanságérzettel társul. A fizikai tünete, pulzusszám csökkenés és az izmaink is befeszülnek közben. A meglepetésünk aktiválja a figyelmünket és beindítja a kíváncsisághoz kapcsolódó viselkedésünket. A váratlan helyzet minőségétől függően a helyzet lehet pozitív ( öröm ), vagy negatív, mert harag is követheti ezt az érzelmet.
6. Alapérzelem – Undor
Az undor egy olyan alkalmazkodó funkció, hogy elutasítson számunkra minden mérgező anyagot. Akár hányinger is felléphet, így segítve, hogy visszautasítsunk valamit, ami számunkra nem lenne kedvező. Ez az érzelem, megvédi testünket számos káros környezeti hatástól, de társadalmi jellegű is lehet, ha elutasítunk valamilyen kedvezőtlen, mérgező társadalmi helyzetet.
A vizsgála- tok azt mutatják, hogy miközben testtartásunk bizonyos módjai, hangunk magassága vagy éppen az arcpirulás sokszor leplezi le hazugságainkat, az arckifejezések és a valódi szándékok közötti különbségeket csak tapasztalt szakemberek, pl. nyomozók, ügyészek, pszi- chológusok stb. képesek észrevenni (Ekman 1991)
Amikor ismeretlen emberekkel találkozunk, maszkírozzuk érzelmeinket, elrejtjük negatív tulajdonságainkat, miközben igyekszünk mindent megtudni a másikról.
Ekman a Kaliforniai Orvosi Egyetem pszichológiaprofesszora munkatársaival a kutatások első lépésében azt tisztázták, hogy az egyes arcizmok – amelyekből 23 párral rendelkezünk – összehúzódása ill. elernyedése milyen változásokat hoz létre az arcon.
Pontosan feltárta, hogy a különböző gyűrődések és ráncok az arcon, vagy a szem és a száj változó állásai és nyitottsága milyen elemi izomműködéseknek feleltethetők meg.
Második lépésben az arckifejezéseket aszerint osztályozták, hogy milyen érzelmet (pl. öröm), hangulatot (pl. szomorúság) vagy viselkedésformát (pl. nevetés) fejeznek ki. Az így kapott ún. motoros (mozgásos) mintákat azután igyekeztek visszavezetni bizonyos arciz- mok együttállására és közös működésére.
A közlési folymat változásai
A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció három változata különíthető el.
Az egyoldalú – amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadó- hoz.
A részleges – amikor a közlő észleli, hogy a fogadó „vette” az üzenetet, de válasz nem érkezik.
A teljes – melynek során a fogadótól értékelhető válasz érkezik.
A szabályozás (az interaktív kommunikáció) modellje magába foglalja a visszacsatolást és az újrafeldolgozás lehetőségeit, melyek folyton működnek a két fél között az általuk tervezett rendszereken és különböző társadalmi rendszereiken keresztül.
Az interakció és kommunikáció
Az interakció mindig legalább két személy között valósul meg. A kölcsönhatásban álló felek kölcsönösen értelmezik egymás viselkedését, és ebből a tudatból kiindulva reagálnak egymásra.
A kommunikációban a minőség is fontos, mert az egyén a szervezethez való alkalmazkodásának érdekében hasznosítja ezeket az információkat is.
Kommunikációkutatásokban különös fontosságot tulajdonítanak a visszajelzéseknek (feed-back). Testünk minden részével folyamatosan minősítjük a közleményeket, üzeneteket. Ezeknek fontossági súlyuk van.
A beszéd közbeni visszajelzések során szükségünk van annak észlelésére, hogyan reagál szavainkra a hallgatóság, hogy ennek megfelelően módosíthassuk mondanivalónkat. Tudnunk kell, érti-e a hallgatóság, amit mondunk, elhiszi-e, meglepődik vagy unatkozik, egyetért velünk vagy sem, kellemesen vagy kellemetlenül érzi magát.
Ezt az információt megadhatja a hallgatóság arcának, különösen a szemöldökének és szájszegletének állása.Mit jelenthet egy kacsintás vagy egy szemrebbenés?
Ha a szemrebbenést verbális kommunikáció is kíséri, akkor nonverbális kommunikációról van szó. Így közölheti az interjúalany egy szándékosan elhúzott pislogás révén a riporterrel, hogy vakítják a lámpák.
Egy jel tehát akkor kommunikatív, ha nyilvánvalóvá válik, hogy azzal a szándékkal állították elő, hogy egy mási személynek üzenetet közvetítsen. Nem minden nonverbális jel kommunikatív
Fotó: NLC
A hírközlési modell
Az első kommunikációs modell az információs és kommunikációs eszközök vizsgálata nyomán jött létre. A kommunikáció fogalmának elméleti megalapozását C. SHANNON és W. WEAWER42 tette meg először, ez matematikai, ill. híradástechnikai megközelítésű volt.
Információforrás valamilyen energia állapotváltozást hordozó jelenség, vagy személy, amely üzenettartalommal rendelkezik.
- Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumsorozatainak megfelelteti a csatorna jelsorozatát, jelhalmazát, jelfolyamatát és a csatorna bemenetéhez juttatja el.
- A kódolás során az adatokat szimbolikus formába öntik. Másképpen valamely információt egyezményes jelekké alakítanak át. Enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása.
- A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, amellyel valamely információ megadható.
- A jel – a választott kód elemi egysége. Jelnek nevezzük azt az energiaváltozást, amely adatokat hordoz. Analóg jelről akkor beszélünk, ha az átalakított jel nagyságának változásai folyamatosan követik az eredeti jelet. Digitális jelen olyan információt értünk, amelynek kódolása nem folyamatos.
- Adatnak nevezzük a tényeknek és elképzeléseknek nem értelmezett, de értelmezhető formában való közlését. Az adat nem értelmezett ismeret.
- Információ az adatokon végrehajtott gondolati műveletek értelmezett eredménye. Az információ értelmezett ismeret: tény jel – adat (nem értelmezett) – információ (értelmezett)
- Csatorna: A jeleket közvetítő közeg. A fizikai közeg számára adekvát energiaállapotú jeleket képes közvetíteni. Térben, időben elkülönülő helyek között jelsorozatok, jelhalmazok, jelfolyamatok átvitelére alkalmas.
- Médium az információ hordozója, közvetítője, megjelenítője. Tér, idő és érzékszervi modalitás jellemzi. A technikai találmányok révén megvalósul az idő és a tér korlátain való túllépés.
- Vevő/dekódoló: A csatorna kimenetén megjelenő jeleket állítja vissza az eredeti üzenetet, olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud.
- A dekódolás az a folyamat, amivel a befogadó jelentést társít a küldő által továbbított szimbólumoknak. E művelet során történik a közlő által választott kód „megfejtése”, amelynek két feltétele van. Egyrészt a fogadónak ismernie kell a közlő által választott kódot (ellenkező esetben közvetítő eszközt vagy személyt kell igénybe vennie), másrészt az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlő és a fogadó számára.
- Címzett: A rendeltetési hely, az üzenet címzettje, a forrás által kibocsátott üzenetet észleli.
- A befogadó az a fél, aki a másik által küldött üzenetet megkapja.
- A zaj a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban. A jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmények hatására a befogadó más üzenetet kap a közlés, a kommunikátor pedig a visszacsatolás alkalmával. A zaj és a zavarforrások elkerülhetetlen tényezői a kommunikációnak, mely torzítják a közlési és a visszacsatolási folyamatot. A zajnak háromféle típusát különböztetik meg:
- csatorna zaj: mikrofonhiba, telefonkábel problémája, térerő hiánya.
- környezeti zaj: a dekódolást teszi lehetetlenné vagy nehezíti.
- szemantikai zaj: az üzenet megformálása volt hibás, s ebből adódik a zavar.
- A válasz a befogadónak az üzenet vétele utáni reakciója.
- A visszacsatolás a befogadó válaszának az a része, amit a kommunikátornak küld vissza, és ami el is jut hozzá.
A fenti láncot technikai értelemben az információ közvetítésére lehet csak értelmezni. (Elsősorban a telekommunikáció, a telefonos hírközlésre adaptálható.) A Wiener-féle modell már bemutatja a visszacsatolást is.
Mindenféle kommunikációs helyzetben, akár az élővilágban állatok vagy emberek vagy gépek cserélnek információt, szükség van egy adóra, egy csatornára vagy közegre, mely összeköti őket és a befogadóra.
Az adó valamilyen kódrendszer segítségével – a csatornán keresztül juttatja el – a hírt vagy információt. A csatorna másik végén lévő vevő a kódrendszerén keresztül veszi a hírt, azaz dekódol. A kommunikációelmélet szakterülete csupán az üzenetközlés szándékával előállított jelekkel foglalkozik.
Egy jel tehát akkor kommunikatív, ha nyilvánvalóvá válik, hogy azzal a szándékkal állították elő, hogy egy másik személynek üzenetet közvetítsen. Ebben az értelemben azt a vevőt, akivel az üzenettel együtt azt is közlik, hogy az neki szól, az üzenet címzettjének nevezzük.
A modell azonban szélesebb körben nem alkalmazható, mint az egy irányú átvitel. A rendszer nem ad választ arra, hogyan keletkezik az üzenet, és hogy válik valaki a közlővé. Theodor Roszak szerint ezt a modellt egyfajta vallásos tisztelet övezi.
A nyelvi modell
A nyelvészetben Roman Oszipovics Jacobson orosz származású amerikai nyelvész, szemiotikus, irodalomkutató hatféle tényezőt különített el.
A feladót, a címzettet, az üzenetet, a kódot, a kontextust (az összefüggést a valósággal) és a kontaktust (a fizikai csatornát).
A feladó az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. A közös kód szükséges ahhoz, hogy mindkét fél számára érthető legyen az üzenet. A kontextus biztosítja az összefüggést. A kontaktus a fizikai csatornát jelenti.
A modell hasonlít a lineáris és háromszög modellekhez is. Az üzenet jelentésével és belső struktúrájával foglalkozott. Átmenetet teremtett a folyamat és a szemiotikai iskola között.
A modell megnevezi a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit. (Emotív-érzelmi, konatív-felhívó, fatikus-fenntartó, metanyelvi, poétikai és referenciális-közlő, tájékoztató funkciókat különböztet meg gyanakkor a visszacsatolást nem említi meg.
A referenciális funkció a kontextusra irányul, a megismeréssel kapcsolatos, számos üzenetben ez az uralkodó, mivel a kommunikáció célja az ismeretátadás
- az emotív vagy expresszív funkció a feladóra, illetve az üzenet tárgyára utal, kifejezi a eladónak a magatartását azzal kapcsolatosan, amiről beszél
- a konatív funkció a címzettre irányul, felszólítást, parancsot hordoz
- a fatikus funkció a kontaktusra irányul, célja a kommunikáció létrehozása, fenntartása, a csatorna működésének ellenőrzése
- a metanyelvi vagy magyarázó funkció feladata a kód ellenőrzése, annak ellenőrzése, hogy a felek értik-e egymást
- a poetikai funkció magára a közleményre irányul, a kifejezésre (Jacobson, 1969).”
A modell bipoláris felépítésű. A kommunikációs aktus alapelemeiből indul ki, vagyis abból a hat tényezőből, amire szükség van a kommunikáció létrejöttéhez. A tényezőkhöz funkciókat rendel hozzá. A kommunikátor és a befogadó interakcióba kerül, amely lehet verbális, nonverbális illetve vizuális.
Shannon és Weawer elképzeléseire hagyatkozva a kommunikáció folyamatából az adótól a vevőig tartó egyetlen közleményátvitelt ragadja meg. A modell nem láncszerű, hanem blokkszerű.
A kommunikáció szimmetriáját hangsúlyozva azokat a blokkokat, amelyek az adó és a vevő oldalán is előfordulnak, csak egyszer szerepelteti. Így ezek a legfontosabb elemek az ábra tengelyébe kerültek.
Shannon és Weawer elképzeléseire hagyatkozva a kommunikáció folyamatából az adótól a vevőig tartó egyetlen közleményátvitelt ragadja meg. A modell nem láncszerű, hanem blokkszerű.
A kommunikáció szimmetriáját hangsúlyozva azokat a blokkokat, amelyek az adó és a vevő oldalán is előfordulnak, csak egyszer szerepelteti. Így ezek a legfontosabb elemek az ábra tengelyébe kerültek.
Az interaktív médiakommunikáció
A médiummal való kommunikáció szempontjából a cselekvés háromszintű lehet: reaktív, kommunikatív, interaktív.
Reaktív: esetben egyirányú az információ áramlása (filmvászon, tévéképernyő nézése, újság olvasása).
A nyitott interaktív kommunikációs rendszereknél valós időben (interaktív videó, interaktív multimédia, interaktív tévé, virtuális valóságot megjelenítő sisak, ruha, kesztyű) a kommunikációs felületek révén van kölcsönös cselekvés az ember és a gép között.
Az on-line üzemmódban válnak lehetségessé az igényesebb interakciós és kommunikációs formák, mint pl. az elektronikus posta használata (e-mail), az Interneten való szörfölés, vagy a videókonferenciák révén valósult meg a cselekvési és kommunikációs szabadság.
A programozott oktatás kialakulásával megfogalmazódott az interaktív oktatás hármas kritériuma, melyet röviden csak TAR-ciklusnak neveznek.
Tanítsd meg az anyagot (Teach),
Assess (felmérés), azaz mérd fel, hogy jól tanítottad-e meg, ill. hogy a diák megértette-e,
(Respond) válasz, azaz a megtanulás fokának, stádiumának megfelelően irányítsd a hallgatót.
Az interaktivitás jellemzői közül érdemes kiemelni azt a tényt, hogy használatukhoz nem szükséges semmiféle számítástechnikai vagy egyéb informatikai előképzettség.
A tananyag úgy interaktív, hogy a tanuló választhatja meg az anyagban való haladás útvonalát, miközben olyan mélységekig merül el, ameddig az érdeklődése motiválja.
Az interaktív médiakommunikáció modellje:
Interperszonális (személyközi, közvetlen emberi kommunikációs) forma: a kommunikáció legelemibb társas formája, melyben a kommunikáció közvetlenül két személy között zajlik. (Forgó, 2001) Itt lehetőség van azonnal reagálni az üzenetre, ellenőrizni lehet, hogy sikerült-e pontosan átadni. Van mód az ismétlésre, a korrekcióra. Ez a kétoldalú információcsere a leghatékonyabb.
Csoportkommunikáció: a csoporttagok közötti kapcsolatok tükröződnek a kommunikációban. Jellemzője a kölcsönösség és a közvetlenség. Az információáramlás nem feltétlenül kétirányú és közvetlen. Ilyenek a különböző rendezvények kommunikációs szituációi, vagy pl. a belső tájékoztatást szolgáló hírlevelek. (Forgó, 2001)
Szervezeti Kommunikáció: Szerző: Vinnai Edina; Czékmann Zsolt
Szabó Katalin: Kommunikáció felsőfokon (Jegyzet)
„Roger Ailes, a Fehér Ház volt tanácsadója és sok menedzser konzultánsa figyelmeztet: három dolog van, amit a hallgatóság nem bocsát meg nekünk.
- ha nem vagyunk felkészültek
- ha nem lelkesedünk azért, amiről beszélünk
- ha nem vagyunk érdekesek
Newman: az előadásnak többféle változata lehetséges:
◊ rögtönzött előadás;
◊ memorizált előadás;
◊ felolvasás;
AZ ELŐADÁS ELŐKÉSZÜLETEI
Az előadást, szóljon bármiről, alaposan meg kell tervezni. A tervezés során:
◊ meg kell határozni az előadás célját, fókuszát;
◊ fel kell térképezni a hallgatóságot, illetve a reménybeli hallgatók igényeihez igazodva tisztázni kell az előadás műfaját, jellegét;
◊ az előadónak szembe kell néznie saját lehetőségeivel és korlátaival;
◊ biztosítani kell a megfelelő fizikai körülményeket, illetve az előadónak meg kell győződnie arról, hogy ezek rendelkezésre állnak-e;
◊ meg kell választani a megfelelő grafikai eszközöket.
Ha ezek bármelyike is elmarad, az előadás menthetetlenül megbukik, vagy legalábbis messze elmarad a lehetséges színvonaltól.
Az előadás előtti percek
Előadás előtt felejtsük el az előadást, és lazítsunk! Lélegezzünk mélyeket, s ha módunk van rá, tegyünk rövid sétát a szabadban. Önmagában ezek megnyugtatnak. Ha már beléptünk a terembe, akkor is jót tehet egy kis levezető mozgás.
Bemutatkozás
A nevünket és az intézményt, amelyhez tartozunk, világosan, érthetően mondjuk, és nevünk mindkét részére hangsúlyt helyezzünk. Ha van elnök, bízzuk a bemutatásunkat rá.
Nyitómondatok és bevezetés
határozott megállapítás arról, ami a hallgatót a leginkább érdekli;
◊ a munkánk, tanulmányaink során felfedezett legfőbb újdonság;
◊ egy érdekes anekdota vagy idézet
Figyelemfelkeltő kezdés
A frappáns kezdet mindenképpen igényli a külön bevezetést. Akár kérdéssel, akár sztorival, akár egy sarkos megállapítással kezdjük gondolataink kifejtését, még fejtegetéseink elején, legkésőbb az ötödik-hatodik mondatban sort kell kerítenünk a bevezetésre, azaz arra, hogy tisztázzuk az előadás fő gondolatköreit. (Ebből már az is következik, hogy az indító sztori vagy vicc nem lehet ennél hosszabb, nem mesélhetünk indításképpen egy negyedóráig valamely történetet.)
A bevezetésben arra is vigyáznunk kell, hogy ha egyszer három téma fejtegetését ígértük, akkor a végső elszámoláskor ne derüljön ki róla, hogy kettő lett belőle. A hallgatóságot még az ilyen kis dolgokban sem lehet becsapni.
A KIFEJTÉS
„Sokan a haszontalan okoskodás ágain vagy a fárasztó szószátyárkodás levelei között vergődnek, s a világért nem bukkannak rá az eset lényegére; százszor kerülgetnek egy pontot, magukat és másokat kifárasztva, csak éppen az ugróponthoz nem jutnak el soha. A kusza elmék bűne ez, amelyek képtelenek kigabalyodni, csak pazarolják az időt és a türelmet olyasmire, amit elhagyhatnának.” (Gracián [1996] 96. old.)
Akármilyen eszközt használunk is az előadás színesítésére, a hallgatóság figyelmének ébren tartására és a mondanivaló hatékony rögzítésére, nagyon fontos a konkrétság.
Az előadó nem veszhet el az apró részletekben, nem töltheti minden idejét kitérőkkel, az idő java részét az alapgondolatok kifejtésére kell fordítania.
A jó előadó nem zsúfolja túl az előadását gondolatokkal, neveket, konkrét időpontokat, helyszíneket stb. említ, ha túlságosan is személyhez kötődő a történet, ügyel a személyiségi jogokra
Képszerűség
A nyelvi képes beszéden túlmenően nagy gyakorisággal kell használnunk kézzelfogható eszközöket, látható gesztusokat, ha azt akarjuk, hogy mondanivalónk valóban gyökeret verjen a hallgatóság tudatában. A szemléletes előadáshoz tartoznak a képi, képes eszközök és tárgyak.
Figyelemfelkeltő tényezők
A hosszabb előadásokat még valódi érdeklődés esetén is nehéz követni. A hallgatóság figyelme 20-25 perc után lankadni kezd. A fiatalok, akik a képernyő előtt nőttek fel, és rövid klipekhez vannak szokva, gyakran még eddig sem bírják. Nagyon fontos, hogy az előadó időről időre megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel ismét magára vonhatja a hallgatók figyelmét, melyekkel elűzi fáradtságukat. Az alábbiakban ezeket a figyelemfelkeltő tényezőket (Jacobi [1996]) igyekszünk csokorba kötni, az irodalmat és saját előadói tapasztalatainkat egyaránt latba vetve.
◊ „Expedíció a sötétbe”
Sokakat vonz az ismeretlen. Ha olyasmit mondunk nekik, amit először hallanak, nyert ügyünk van. Jólesik a fűtött teremben kalandokba bocsátkozni, ismeretlen dolgokat felfedezni az előadó segítségével.
◊ Gladiátor effektus
A versengés stimulálja az embereket, így a hallgatóságot is. Mindegy, miről van szó, ha rangsorok hangzanak el, ha az a tét, hogy ki győz, és ki kullog a sor végén, az emberek felkapják a fejüket.
◊ Harapós postás effektus
Ha a postás harapja meg a kutyát, akkor arra mindenki felfigyel, fordítva senkit sem érdekel a dolog, hiszen az a normális. A szokatlan, az atipikus is delejes hatással van ránk.
◊ „Ki ütött előbb?”
Az összeütközések magukra vonzzák a figyelmet. Kissék vagy Nagyék mindaddig nem érdekelnek bennünket, míg szépen élnek, de ha hangos veszekedés zaja szűrődik ki az ajtón, azonnal fülelni kezdünk. Hasonlóan figyel a hallgatóság, ha konfliktusok kerülnek szóba az előadás során. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy ne terheljük túl a publikumot a konfliktusokkal. Ha az előadás végig a konfliktus körül köröz, az inkább árt, semmint használ.
◊ A kör négyszögesítése effektus
A megoldandó probléma vagy rejtvény általában izgatja a hallgatóságot. A többség figyelni kezd, mert rá akar jönni a dolog nyitjára. Hasznos tehát, ha egy fogas kérdésre irányítjuk a hallgatóság figyelmét.
◊ A legkisebb királyfi effektus
Az emberek jelentős részének nincs része sikerekben, így bátorítást jelent számukra, ha sikertörténetekről hallanak, különösen akkor, ha a sikeres ember hasonló hozzájuk, vagyis átlagember.
◊ Madonna effektus
Az emberek sokkal jobban figyelnek az előadóra, ha elhangzik egy híres ember neve az előadáson. Ha az anekdotában egy híresség szerepel, a csattanó nagyobbat csattan.
◊ Móricka effektus
A humort általában kiemelkedően jól fogadják a hallgatók. Ami humoros, az szinte mágnesként vonzza az embereket. Mindenki szereti, ha az előadó megdolgoztatja a rekeszizmát. A legsikeresebb előadók gyakran és szívesen humorizálnak. Az önmérséklet azért itt sem árt, folyamatosan nem lehet sziporkázni, mert az erőltetett. A humor fűszer, csak egy kevés kell a levesbe.
◊ Nemecsek effektus
Szívre ható történetek is figyelmet ébresztenek a hallgatóságban. Hősiesség, jóság, becsület, hála stb. előadásunkba szőve szintén hatásos figyelemfelkeltők.
◊ Pompei effektus
A pszichológusok tudnak csak rá magyarázatot, de közismert tény, hogy a katasztrófa, a járvány vagy a bűnözés mindig érdeklődést vált ki. Amitől félünk, az iránt érdeklődünk, noha természetesen ez az érdeklődés borzongással vegyül. Az emberek a biztonságos, jól fűtött teremben szívesen hallgatnak meg kriminális eseteket, katasztrófákat.
◊ Prométheusz effektus
A haladás, illetve az újdonságok különösen a fiatalok és a férfi hallgatók figyelmére számíthatnak. A radikális újítás azonban majdnem mindenkit lenyűgöz.
A jó stílus és az élénkítő elemek kellő pillantban történő bevetése önmagában még nem teszi meggyőzővé az előadást. Az előadás üzenete könnyebben célba ér a hallgatóknál, ha a megértést, az elhangzottak megemésztését, ábrákkal, táblákkal is előmozdítjuk.